Tudtátok, hogy már az ókori Rómában is viseltek nyakkendőhöz hasonló ruhadarabot? Igaz ekkor még praktikus okból; hideg ellen kötöttek nyakuk köré egy textildarabot. Sőt még a híres kínai agyaghadsereg egyes katonáin is felfedezhetjük a nyakkendőhöz hasonló viseletet.

A ma jól ismert nyakkendő eredete viszont a 17. századra, a 30 éves háború korára nyúlik vissza. Ekkor a horvát katonák tekertek nyakuk köré nyaksálat, melyre mellük előtt csomót kötöttek. Ez megtetszett a Napkirályként ismert XIV. Lajos francia uralkodónak, s az öltözködése részévé tette. Az esztétikus megjelenéshez külön nyakkendőkészítőt alkalmazott. A viselet az uralkodó kedvesének is megtetszett, aki pillangó formában kötötte meg a nyaksálat, mellyel tulajdonképpen megszületett a csokornyakkendő.

A nyakkendő sokáig az elit viselete volt, finom drága anyagokból készült, sokszor csipkével díszítették. A 18. században inkább a zsabót használták, amely ma a női ruhákon jelenik meg elsősorban. A francia forradalom idején a forradalmárok egyszerű fekete kendőt tettek nyakuk köré, amellyel a nemesség és viseletük ellen tiltakoztak.

A 19. századtól ismét divatossá vált a nyakkendő, a férfiruházat leegyszerűsödésével ez a ruhadarab maradt jóformán az öltözék dísze. Különböző megkötési és csomózási technikák terjedtek el, melyeket nyakkendő-tankönyvekben is közzétettek, még a híres francia író, Honore de Balzac is megjelentetett egy könyvet a témában. A század második felétől a sál is megjelent, melyet gyűrűvel fogtak össze, s helyeztek el a nyak körül.

A századfordulóra kialakult a mai ismert nyakkendőtípus, míg a csokornyakkendő egyre inkább az esti, elegáns öltözék része lett. Ekkor még elsősorban az üzleti élet, az értelmiségi és az előkelő körök viselete volt különböző megkötési és csomózási technikákkal. A nyakkendőviselet tehát egyfajta kiváltságot, úriemberséget sugallt. Az első világháború után már a mindennapokban is megjelent a nyakkendő, s fokozatosan egyszerűsödött viselete.