Magyarország Közép-Európában, a Kárpát medence belsejében található. Közepes méretű ország a közel 93 ezer négyzetkilométernyi kiterjedésével és kevesebb, mint 10 millió fős lakosságával. Fővárosa Budapest, ahol a lakosság csaknem egyötöde él. Felszínét nagyrészt síkság borítja, így nincsenek nagy szintkülönbségek: az ország legmagasabb pontja a Kékes 1014 méterrel, míg a legalacsonyabb pont (majdnem 76 méter) Dél-Magyarországon található, a Tisza vonalán Szegedtől nem messze. Hat nagyobb tájegységet különböztetünk meg. Ezek közül a legnagyobb az Alföld, amely síksága ellenére változatos élő- és látványvilággal rendelkezik, elég csak a nyírségi homoki területekre, a Hortobágy pusztára, a mesterségesen létrehozott Tisza-tóra vagy a dél-alföldi termálvizekre gondolni. Az Északi-középhegység Tokaji-, Zempléni-hegységtől Visegrádi-hegységig számos túraútvonalat kínál, erdők, vízesések, történelmi települések felfedezésével. A Dunántúli-középhegységet és a Dunántúli-dombságot a Balaton köti össze, az előbbi a Tapolcai medence vulkanikus eredetű tanúhegyeiről is ismert, míg az utóbbi magába foglalja a Mecseket is. A legkisebb területű tájegységen, a Kisalföldön található a Kárpát-medence legszelesebb tájaként tartott Dévényi kapu. Az Alpokalja bár a festői Alpok világát idézi meg, mégis az egyik legkisebb népsűrűségű területek közé tartozik.

A magyar tájak vadregényességét fokozza a várak nagy létszáma, amelyek között romok és felújítottak egyaránt akadnak. Ezek mind a magyar történelmi múltról mesélnek az Árpád-házi királyoktól kezdve, az Anjoukon és Hunyadiakon át a Habsburg uralkodókig. A várak mellett országszerte sok kastély, vidéki kúria található, amelyek többsége nagy múlttal rendelkező nemesi családok tulajdonában álltak. Az egykori Magyar Királyság területe jóval nagyobb volt a jelenlegi Magyarországénál, ekkor Adria, Erdély, Fel- és Délvidék és a Kárpátok nagy része is magyar területnek számítottak. A Magyar Királyság a történelem folyamán sokszor hadszíntérként szolgált, nomád népek betöréseivel, törökök hódító hadjárataival és belső viszályokkal kellett szembenéznie.

Magyarország mai formája 1920-ban Trianonnal, illetve a második világháborút lezáró párizsi békével alakult ki. 1989-1990 óta parlamentáris köztársaság, napjainkban számos európai és nemzetközi világszervezet tagja. A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor csoportjába tartozik, miként a finn és az észt nyelv is, mégis elsajátítását nehéznek találják a külföldiek, akik számára a hosszú magánhangzók, a kettős és hármas mássalhangzók többnyire ismeretlenek. A magyar kultúra rendkívül gazdag és változatos, amelyben egyaránt közrejátszik a különböző tájak jellegzetességeinek érvényesülése, korábban itt lakó népcsoportok és jelenleg magyar területen élő nemzetiségiek hatása, valamint a hagyományok tovább élése - legyen szó akár gasztronómiáról, népi motívumokról, szokásokról vagy építészeti megoldásokról. 

Gundel palacsinta

A világon szinte mindenhol ismerik a híres Gundel palacsintát, elkészítésének fortélyait a budapesti Gundelben ma is az eredeti receptnek megfelelő módon alkalmazzák. Évente 25000 adagot szolgának fel belőle csak ebben az étteremben.

Hozzávalók:

Palacsinta

• 4 db tojás
• 400 ml tej
• 200 ml szódavíz
• 350 g finomliszt
• 10 g só
• 30 ml napraforgó olaj (a serpenyőhöz)

Csokoládémártás

• 4 db tojássárgája
• 100 g cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 50 g cukrozatlan kakaópor
• 30 g finomliszt
• 400 ml tej
• 150 g étcsokoládé
• 50 ml rum

Diótöltelék

• 150 g cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 250 ml tej
• 40 g mazsola
• 1 citromból nyert citromhéj
• 300 g dió
• 50 ml rum

Elkészítés:

Palacsinta

1. Elkészítjük a palacsintatésztát. A tojást egy megfelelő méretű tálban felverjük. Hozzáadjuk a tejet, a vizet, és elkeverjük egy habverővel. A sóval elkevert lisztet is a tálba tesszük, alaposan kikeverjük a folyékony hozzávalókkal, így sűrű palacsintatésztát kapva.
2. A palacsintasütőt kevés olajjal átkenjük, majd felforrósítjuk. Egy merőkanállal merünk a palacsintatésztából a palacsintasütőbe, óvatos kézmozdulatokkal egyenletesen oszlatjuk el a tésztát. Ha a palacsinta elválik a serpenyőtől, megfordítjuk, és néhány másodperc alatt megsütjük. A műveletet megismételjük a többi palacsintával.
3. A palacsintákat konyharuhával letakarva tartjuk frissen a fogyasztásig.

Csokoládémártás

1. A tojássárgáját egy lábasban alaposan kikeverjük a cukrokkal, kakaóporral, liszttel és egy dl tejjel.
2. Az apróra tördelt étcsokoládét a többi tejjel forraljuk fel.
3. A csokoládés tejet folyamatos keverés mellett csurgatjuk a tojásos keverékhez, majd addig főzzük, amíg besűrűsödik. Ha a mártást túl sűrűnek találjuk, lehetőség van további tejjel való hígításra, de ügyeljünk a bevonóképesség megtartására.
4. A rumot a tálalás előtt keverjük a mártásba, hogy aromáját megőrizze.

Diótöltelék

1. A diótölteléket közvetlenül fogyasztás előtt készítjük el, megakadályozva ezzel a kiszáradását.
2. A cukrokat felforraljuk a tejjel, majd hozzáadjuk a mazsolát, a citrom reszelt héját és a darált diót. Elkeverjük, majd levesszük a tűzről. A rumot szintén a tálalás előtt keverjük a töltelékbe.

Tálalás

1. A kiterített palacsintákra 2-2 evőkanál tölteléket viszünk fel egyenletesen, majd félbe, ezt követően negyedbe hajtjuk őket. Desszertes tányérra helyezzük a palacsintákat, a csokoládémártással meglocsoljuk, esetleg tejszínhabbal, darált vagy egész dióval díszítjük.

Letölthető matrica